Megbeszélés: Az űrmissziók átlagosan a testsúly idővel történő halmozott csökkenésével járnak. Hacsak nem hajtanak végre hatékony ellenintézkedéseket, a küldetések időtartamának növekedésével az űrhajósok egy részcsoportjánál valószínűsíthetően jelentős súlycsökkenés következik be.
A Nemzetközi Űrállomás fedélzetén lévő mikrogravitációs környezetben a csontoknak és az izmoknak nem kell a test tömegét (földi súlyát) megtartaniuk. A földihez hasonló testmozgás nélkül az űrhajósok csont- és izomveszteséget vagy sorvadást tapasztalnának az űrben tartózkodásuk alatt.
A csont- és izomveszteség a méret és az erő csökkenését jelenti, és csökkentheti az űrhajósok munkaképességét, mivel gyengévé teszi őket. A legyengült űrhajósok kevésbé lennének képesek feladatokat elvégezni az űrben, mondja Hagan. Emellett vészhelyzet esetén az űrhajósoknak jó formában kellene lenniük, hogy gyorsan ki tudjanak szállni az űrsiklóból vagy az űrállomásról.
Az űrben az űrhajósok teste megváltozik. A Földön az alsótestünk és a lábaink viselik a súlyunkat. Ez segít erősen tartani a csontjainkat és az izmainkat. Az űrben az űrhajósok lebegnek. Nem nagyon használják a lábaikat. A hátuk alsó része kezd veszíteni erejéből. A lábizmaik is. A csontok gyengülni és elvékonyodni kezdenek. Ez nagyon rossz hatással van az űrhajósok testére.
Hogyan hat a súlytalanságban töltött idő az űrhajósok egészségére? Mivel a csontok gyengülnek, az űrhajósok is hajlamosabbak eltörni őket, ha megcsúsznak és elesnek, akárcsak a csontritkulásban szenvedők. Az izmok is veszítenek a tömegükből. A Nemzetközi Űrállomáson töltött idő azonban segített a NASA-nak abban, hogy tanulmányokat folytasson arról, hogyan befolyásolja az asztronauták egészségét a súlytalanságban töltött idő.
A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a biszfoszfonátok szedése a testmozgással együtt hasznos lehet az űrhajósok védelmében a súlyos csontveszteségtől a hosszú távú űrrepülések során. Chris Hadfieldet kvantitatív CT-vizsgálatnak vetik alá, hogy részletes képet kapjanak a bokájában lévő csontokról, nem sokkal azután, hogy 2013-ban visszatért a Földre (Forrás: Kanadai Űrügynökség ).
Smith és csapata látott már olyan űrhajósokat, akik testsúlyuk 10 százalékának elvesztése után rossz állapotban tértek vissza, és azt szeretnék, ha ez nem történne meg újra. A testmozgás segít, és a bátorítás, hogy akkor is egyenek, amikor jóllaknak, segíthet az űrhajósoknak, hogy a helyes úton maradjanak. De van néhány más megoldás is - és itt térünk vissza a zsírhoz.
A földihez hasonló testmozgás nélkül az űrhajósok csont- és izomveszteséget vagy sorvadást tapasztalnának az űrben tartózkodásuk alatt. A csont- és izomsorvadás a normál öregedés, a mozgásszegény életmód és a betegségek miatt is bekövetkezik. Ez mind az űrhajósok, mind a földi emberek számára komoly egészségügyi problémákat okozhat az esésekből eredő sérülések vagy a csontritkulás miatt.
Hagan szerint a legyengült űrhajósok kevésbé lennének képesek elvégezni a feladatokat az űrben. Emellett vészhelyzet esetén az űrhajósoknak jó állapotban kellene lenniük ahhoz, hogy gyorsan ki tudjanak szállni az űrsiklóból vagy az űrállomásról. Miután leszállnak a Földre, a meggyengült izmok és csontok megnehezítenék a járást. Az izmokat terápiával vissza lehet építeni.
Az űrmissziók összefüggnek-e a testsúlyváltozással? A küldetés időtartama mutatta a legerősebb összefüggést a testsúlyváltozással (-2,4 +/- 0,4% per 100 nap az űrben). Megbeszélés: Az űrrepülések átlagosan a testsúly idővel történő halmozott csökkenésével járnak.
Csontritkulással térhetnek vissza a Marsra az űrhajósok? Korábbi kutatások azt jósolták, hogy egy hároméves Mars-utazás során az űrhajósok 33%-ánál a csontritkulás veszélye állna fenn, egy olyan progresszív állapot, amelynek következtében a csontok méhsejtjeinek lyukai és rései megnőnek, és így hajlamosabbak lesznek a törésre. És nem csak a csontok romlanak az alacsony gravitációban.
A fogyás előrejelző tényezői a következők voltak: az első alkalommal űrhajósnak lenni, a repülés előtti testsúly és BMI, a repülés előtti, 1 óránál hosszabb ideig tartó rutinszerű testmozgás, valamint a koleszterin-, kálium- és kloridszintek kiindulási szintje. A súlyos űrbetegség szignifikánsan összefüggött a nagyobb súlyveszteséggel.
A hosszabb űrmissziók nagyobb csontveszteséget okoznak? A tanulmány kimutatta, hogy a hosszabb űrrepülések nagyobb csontveszteséget eredményeztek, és kisebb volt a valószínűsége annak, hogy a csont utána helyreáll. A repülés közbeni testmozgás - az űrállomáson végzett ellenállóképességi edzés - fontosnak bizonyult az izom- és csontvesztés megelőzésében.A súlyos űrbéli utazási betegség szignifikánsan összefüggött a nagyobb súlyvesztéssel. Váratlanul a küldetésenkénti magasabb számú fedélzeten kívüli tevékenység védett a fogyás ellen. A küldetés időtartama mutatta a legerősebb összefüggést a testsúlyváltozással (-2,4 +/- 0,4% 100 nap alatt az űrben).
Miért kell az űrhajósoknak az űrben formában maradniuk? A sportolókhoz hasonlóan az űrhajósoknak is formában kell maradniuk mind a Földön, mind az űrben. Az űrben a gravitáció hiánya miatt az űrhajósok izomtömege és csontsűrűsége csökken. Mivel nem kell a gravitáció ereje ellen dolgoznunk, hogy megtartsuk magunkat, csontjaink és izmaink gyengülni és romlani kezdenek az űrben.
Miért fogynak az űrhajósok, és mit lehet tenni ellene? Miért fogynak az űrhajósok az űrben? Az űrhajósok az izmok és a csontok elvesztése miatt fogynak. Az űrhajósok az űrbéli utazási betegség és az általa okozott étvágytalanság miatt is fogyhatnak. A gravitáció nélkül az ételek aromái elszállnak, mielőtt eljutnának az orrunkig.Miért tapasztalnak csontvesztést az űrhajósok az űrben? Az átalakulás kulcsfontosságú a csontbetegségek, például a csontritkulás megértéséhez. Ez a kulcsa annak is, hogy az űrhajósok miért tapasztalnak csontvesztést az űrben. Az űrben az űrhajósok csontritkulást tapasztalnak. Ez az állapot azt okozhatja, hogy az űrhajósok havonta átlagosan csonttömegük egy-két százalékát veszítik el.
Mi történik, ha az űrhajósok nem sportolnak? Ha az űrhajósok nem mozognak, a testük csont- és izomvesztésbe kezd. A csont- és izomveszteség a méret és az erő csökkenését jelenti, és csökkentheti az űrhajósok munkaképességét, mivel gyengévé teszi őket. A legyengült űrhajósok kevésbé lennének képesek feladatokat elvégezni az űrben, mondja Hagan.
Az űrben a gravitáció nélkül az űrhajósok lényegében súlytalanok. Fontos, hogy felfedezzük a tömeg és a súly közötti különbséget. Bár az űrhajósok az űrben nem nyomnak semmit, és szabadon lebeghetnek, testük alakja és mérete nem változik.
Mennyire nehéz az űrben edzeni? Az űrrepülés során a mikrogravitációs környezet szinte túlságosan kíméletes az emberi test számára, és nem biztosítja az edzéshez szükséges ellenállást. Valójában azok az űrhajósok, akik négy-hat hónapot töltenek az űrben - például a Nemzetközi Űrállomás legénysége - havonta körülbelül 1-2 százalékkal veszítenek csonttömeget a pályán.
Ha az űrhajósok nem mozognak, a testük elkezd csontot és izmot veszíteni, és ezért fogynak az űrhajósok az űrben. A csont- és izomveszteség a méret és az erő csökkenését jelenti, és csökkentheti az űrhajósok munkaképességét, mert gyengévé teszi őket. A mikrogravitációban a testnedvek mozognak.
